Az ember teremtése és bukása

    Hisszük, hogy az embert Isten teremtette önmagához hasonlónak. Anyagi testét az Ő életadó lehelete élteti.  Anyagi működésén kívül (test) az ember önálló személyiséggel (lélek) rendelkezik: céltudatos gondolkodással, szabad, Felelős döntéshozó képességgel és az eseményekre reagáló érzelmekkel.  A személyiség természetes működésén túl az ember rendelkezik azzal a képességgel (szellem), hogy kapcsolatban éljen a természet fölött álló Istennel.  Sokféle működésében az ember részekre szét nem választható egységes lény. 

    Hisszük, hogy az embert Isten alkalmassá tette, hogy felelős módon uralkodjon a Föld egyéb teremtményei fölött, bölcsességgel és hatalommal ruházta fel.  A Teremtővel való közösség élet forrása volt az ember számára: biztonságot, értelmes cselekvést, beteljesedettséget nyújtott. Hisszük, hogy isten szabadságot adott az embernek, hegy önként válassza az iránta való engedelmességet.  Az ember azonban a Sátán kísértésének engedve fellázadt Teremtője ellen és saját kezébe vette sorsának alakítását.  Eredendő bűne, bukása nyomán elakadt az Istentől áradó élet forrásától, teljes lényében a bún, a halál és a Sátán uralma alá került. Elveszítette eredeti tisztaságát, gondolkodásában és cselekvésében eltorzult, eredeti adottságait csak korlátozottan képes kifejteni, Megválthatatlan állapotában az örök halál részese és ezen saját erejéből nem képes változtatni. 

1Móz 1:26,27; 2:7; 5:1-3; Jób 27:3; 32:8;
Mt 19:4; ApCs 17:26; Jak 3:9

21Móz 6:5; 5Móz 30:11-20; Józs 24:1,14-22;
Neh 1:4; Róm 12:1-2; Ef 4:26; Fil 4:4

3Zsolt 42:1; 63:1; Jn 4:24; 7:37,38; Róm 1:19,20; 8:16;
1Kor 2:10-15; Gal 4:6

41Móz 2:7; 5Móz 6:6; Mt 10:28; 12:33-35, Thes 5:23

51Móz 1:28, Zsolt 8:4-7

61Móz 1:29,30; 2:8-15, 18-25; 3:8; Ez 18:31,32;
Jn 7:37,38; 10:10; ApCs 17:27,28

71Móz 2:11,12; 4:7; 5Móz 30:19;
Józs 24:14,15; Mik 6:8

81Móz 3. rész; Zsolt 14:1; Róm 1:18,19

91Móz 3:17-24; 1Móz 6:5; Jer 17:9,10; Róm 1:18-32;
3:9-12,18; 5:12; 6:19,20,23; 7:15-19; Ef 2:1-3; 4:17-19