↑ Return to Tanítások

David Wilkersontól

A közeli kapcsolat nemcsak szeretetet jelent az Úr iránt,
de egy állandóan növekvo távolodást a világtól.
Minél közelebb növekedünk Krisztushoz, egyre nagyobb a vágy, hogy teljesen jelenlétében éljünk. Továbbá tisztábban kezdjük látni, hogy Jézus a mi igazi alapunk.
A Szentírás mondja, hogy Ábrahám “várta az alapokkal bíró várost, melynek építoje és alkotója az Isten”. (Zsidó 11:10) Ábrahámnak semmi sem volt állandó ebben az életben. Az Ige írja, hogy Ábrahámnak ez az élet “idegen volt”, életét nem gyökerezte ide.De Ábrahám nem volt misztikus. Nem volt aszkéta, aki egy szellemi ködben élt. Ez az ember földi életet élt, világi ügyekben tevékenykedett. Családjának nyájában állatok ezrei voltak. És annyi szolgája volt, hogy ezek egy hadsereget képeztek. Nagyon is elfoglalt ember kellett hogy legyen, aki vásárolt és eladott juhokat, kecskéket, teheneket.
De valamiképpen, sok üzleti ügyeinek és felelosségeinek ellenére is talált idot az Úrral való közeli kapcsolatra. És mivel közel járt az Úrral egyre inkább elégedetlenné lett a világgal. Ábrahám gazdag ember volt, nagy vagyona volt mely elfoglalttá tehette volna ot, mégis semmi ebben az életben nem vonta el a mennyei országra való vágytól. Minden nap, jobban és jobban vágyódott arra a mennyei helyre.
Az a mennyei hely, amire vágyódott, igazában nem is egy hely volt, hanem inkább az, hogy az Atyával lehessen. A héber szó a “mennyei ország”-ra a PÁTER, ami pedig Atyát jelent. Ábrahám egy olyan helyet keresett, ahol az Atyával lehetett együtt.
Mit jelent mindez számunkra, ma? Azt jelenti, hogy a mennyei ország felé való sóvárgásunk nem csak valami jövobeli valami, hanem naponta kereshetjük az Atya jelenlétét.
A Zsidókhoz írt levél mutatja, hogy mind a négy ember, akit itt említettünk – Ábel, Énók, Noé, és Ábrahám hitben haltak meg (ld. a 11. fejezet). Mindegyikük koruk szellemétol elválasztva élt. Mindegyikük keresett egy másik országot. Ez a világ egyszeruen nem volt végleges otthonuk.
Mégis ez nem azt jelentette, hogy csak vártak, míg mennybe mehettek, hogy közelséget élvezhessenek az Atyával, ellenkezoleg. Mint zarándokok, akik ezen az életen csak áthaladtak, állandóan keresték az Úr jelenlétét. Semmi ezen a világon nem volt képes hátráltatni oket abban, hogy mélyebb és közelebbi kapcsolatban járjanak az Atyával.
Hittel telt példájuk azt mondja: “Egy olyan helyet keresek, ahol közelebb lehetek az Atyához. Ez a hely nem található ebben az életben, vagy abban, vagy abban, amit ez a világ tud ajánlani. Értékelem Isten áldásait, sok ajándékát, melyet szeretett családomban adott és Istenfélo barátaimban, de tudom, hogy egy sokkal nagyobb szeretet található az Atyával.”
A Zsidókhoz írt levél 11. fejezete beszél többekrol, kiknek közeli élete és hite kedves volt az Úr elott. Hit által ezek a szolgák nagy csodákat és bámulatos dolgokat muveltek. Amint életüket megvizsgáljuk, látható, hogy hasonlítottak vágyaikban egymáshoz: mindegyikük hátat fordított ennek a világnak és élvezeteinek, hogy közel lehessenek az Úrhoz.
Hogy van ez veled? El tudod ugyanezt mondani? Szívedben vágysz közelebb lenni az Úrhoz? Van egy növekvo elégedetlenség benned a világ dolgai iránt? Vagy az átmeneti világi dolgok vonzanak? Az Istenhez való közeli kapcsolat nélkül hited nem igazi Isten szemében. Márk negyedik fejezetében a történet meséli, hogy Jézus és tanítványai egy alkalommal a viharos tengeren találták magukat. Jézus éppen lecsendesítette a hullámokat egy egyszeru paranccsal. Ezután tanítványai felé fordulva kérdezi, “Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek?” (Márk 4:40)
Talán ez túl szigorúnak hangzik. Emberileg értheto, hogy ilyen nagy viharban féltek. De Jézus nem azért mondta ezt, hogy szidja oket. Inkább azt mondta: „Mindez után az ido után, míg velem voltatok, hogyan lehetséges az, hogy nem ismertek engem? Hogyan lehetséges, hogy ennyi ideig velem voltatok és nem ismertek közvetlenül?”
Igazában a tanítványok bámulattal nézték a csodát, amit Jézus tett. A Szentírás azt mondja: “És megfélemlettek nagy félelemmel és ezt mondták egymásnak: Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek néki?”(4:41)
El tudod ezt képzelni? Jézus saját tanítványai nem ismerték Ot. Személyesen választotta ki és hívta oket, hogy kövessék ot. És vele együtt szolgálták a sokaságot. Gyógyítottak és éhes tömegeket etettek. Mégis, még mindig idegenek voltak és nem ismerték Jézust, hogy ki is volt O igazán.
Tragikusan, ma is igaz ez. Keresztények sokasága „együtt volt a hajóban” Jézussal, szolgált vele, tömegekhez prédikáltak nevében, de igazában nem ismerik mesterüket. Nem töltöttek bensoséges közvetlen idõt jelenlétében. Soha nem ültek csendben, szívüket megnyitva, várakozva és hallgatva, hogy megértsék mit is akar a Mester mondani.
Egy másik jelenet, ami a tanítványok hitét illeti, található Lukács 17. fejezetében. A tanítványok Jézushoz járultak és kérték Ot, “Növeljed a mi hitünket!” (17:5)
Sok keresztény hívo kérdezi manapság hasonlóan, “Hogyan szerezhetek hitet?” De nem keresik az Urat magát a válaszra. Ehelyett szemináriumokra rohannak, melyek hitük megnövelését ígérik. Vagy könyveket vásárolnak, melyek tíz könnyu lépésben ígérik a hit megnövelését. Vagy száz kilométerekre utaznak, hogy valami jól ismert evangélistát vagy tanítót halljanak errol.
Kétség nélkül mondom, hogy hited nem lesz erosebb az ilyen módszerek által. Ha szeretnéd hited növelni, ugyanazt kell tenned, amit Jézus válaszolt ebben a fejezetben. Hogyan válaszolt hitre való kérelmükre? “…Felövezvén magadat, szolgálj nékem, míg én eszem és iszom…”(17:8)
Jézus lényegében azt mondta, “Vedd fel a türelem köntösét, azután jöjj az asztalomhoz és egyél velem. Szeretném ha ételt szolgálnál fel nekem. Boldogan dolgozol egész nap nekem, most ülj le és beszélj velem. Olyan sok mindent szeretnék mondani neked.”
Ne elégedj meg teológiai magyarázatokkal a hitet illetoleg. Ne keress többé lépéseket, hogy hitet szerezz. Csak zárkózz be Jézussal és hagyd, hogy beszéljen szívébol hozzád. Az igazi hit a titkos közvetlen imában születik. Menj Jézushoz és tanulj Otole. Ha értékes idot töltesz jelenlétében, lelkedben O fog egy olyan hitet teremteni, amit eddig soha nem ismertél. Higgyél nekem, mikor hallod az O halk hangját, hited bensodben fel fog törni.
A mennyek országa – a város, aminek alapjait nemzedékek kerestek elottünk – az, ahol most élünk. Az a hely, az a város Krisztusban van hit által. Benne található, amiért osapáink sóvárogtak. Az ígéretet, mit ok csak hit által láttak a jövoben és öleltek át, mi kaptuk meg.
Jézus mondta, “Ábrahám, a ti Atyátok örvendezett, hogy meglátja az én napomat, látta is és örült”(Jn. 8:56). Ábrahám elore látta a napot, mikor Krisztus jön a földre és felépíti az alapot, amit látott. Örült annak tudatában, hogy abban az idoben az emberiség élni fog. Tudta, hogy zavartalan lesz a mennyeiekkel való közlekedésre és Istennel való közösségre.
Ma azonban sok kereszténynek hiányzik ennek az ígéretnek a beteljesedése. Ehelyett nyugtalanságban élnek, szükségtelenül. Rohannak ide-oda próbálva olyan hitet ébreszteni, mely “eredményt” fog hozni. Állandóan tevékenykednek, rohannak, “dolgoznak” Istennek, ami a végén csak terhet fog jelenteni. Soha sem nyugszanak Krisztusban. Miért? Mert egyszeruen nem zárkóznak be az Úrral, hogy csendes idot töltsenek jelenlétében.
Ha szeretsz valakit, akkor azzal a személlyel akarsz lenni. Mindketten kívánjátok egymással megosztani életeteket, egymásnak felnyitni szívetek, és közvetlen kapcsolatban lenni. Ugyanez igaz a Jézussal való kapcsolatra is. Ha szeretjük Ot, állandóan vággyal gondolunk arra, hogy “Az Úrral akarok lenni, és élvezni szeretném jelenlétét. Közel fogok húzódni hozzá, és várakozni fogok jelenlétében, amíg tudom, hogy meg lesz elégedve. Jelenlétében maradok, amíg hallom: ‘Menj most már és örvendezz szeretetemben.'”
Nemrégen hallottam az Úr halk hangját amint suttogott valamit imaórám után, “Dávid, kérlek, ne menj még, maradj velem. Olyan kevesen vannak azok, akik beszélgetni akarnak velem, olyan kevesen szeretnek engem, olyan kevesen vannak, akik hallani akarják szívemet. Pedig olyan sok mindent szeretnék megosztani velük.” Hangja majdnem könyörgonek tunt.
Ezután az Úr mondta, “Engedd meg hogy megmutassam, hogy hol találod meg hitedet, Dávid. Hozzám való jöveteledben, abban, hogy várakozol rám és szolgálsz nekem, amíg hallod, hogy mi terheli szívem.”
“Hited abban a növekvo vágyban van, hogy jelenlétemben legyél. Abban, hogy elore nézel és várakozol az idore, mikor velem lehetsz megint. Abban a kifejlodött érzésben mely örömmel tölti el léted jelenlétemben.”

“Ez többé nem egy feladat, nem egy törekedés, nem egy nehéz munkálkodás hogy közelemben légy. Hanem napod várakozással töltöd, mert tudod, hogy napi munkád után hozzám fogsz jönni, hogy bensoséges közvetlenségben lehess velem.”
Ez az igazi hit!
Dicsoség az O Szent Nevének!