↑ Return to Hittvallásunk

Megtérés és hit

    Hisszük, hogy a megváltás teljes egészében Isten kegyelmének műve, melyet az ember megtérés és hit által fogadhet be.  A megtéréskor az ember felismeri, hogy bűnös módon, Istentől elidegenedve, ellene lázadásban élt. Úgy dönt, hogy eddigi életének hátat fordítva kész megalázni magát Isten előtt.  Befogadja Őt, mint élete Urát és a megváltást, amit elkészített Jézus Krisztusban. 

    A megtérést követi a gondolkodás folyamatos megújulása, ahogy felismerjük hazug felfogásainkat, és Isten igazságához fordulunk helyette.  A megtéréskor az ember hit által enged a Szent Szellem meggyőzésének, igaznak fogadja el Isten Igéjének kinyilatkoztatását, és nem bírálja felül értelmével.  Felismeri, hogy életében a megváltás és üdvösség minden munkája Isten kegyelméből, Jézus Krisztus befejezett műve, és a Szent Szellem hatalma által történik, és nem a saját érdeméből. 7 Mindezt hálával fogadja Istentől, és bizalommal fordul felé.

   

   Hit által válik az ember kedvessé Isten előtt, és nem cselekedetei alapján; hit által nyer bizonyosságot üdvösségéről és a láthatatlan valóságról  Az élő hit szükségszerűen megnyilvánul a szeretetben, megváltozott, Isten iránt engedelmes életben, mely a hitet egyre teljesebbé, és a külvilág számára tapasztalhatóvá teszi. 

Igehelyek:

Mk 1:15; 2Kor 7:10; Ef 2:9
2Ez 18:23,27,28; Ézs 55:7; Lk 13:3;
ApCs 26:20; Ef 2:1-3
3Joel 2:12,13; Ez 20:43; Lk 15:21;
ApCs 3:19, 26:18
4Jn 1:12; 2Kor 5:20
5Róm 12:1,2; Ef 4:22-24; Fil 2:5
6Jn 16:8-11; Róm 10:07; ApCs 17:11,12; Zsid 4:2
7Róm 1:16,17, 3:28, 4:16; ApCs 15:11; Gal 2:16
8ApCs 16:31, 4:18-21; Róm 8:23;
Zsid 11:1-3,6,7,27; 1Jn 4:16
9Gal 5:6; Ef 2:10; Tit 3:8; Jak 2:17-22,26