Hisszük, hogy a Szentírás, az Ószövetség és az Újszövetség kanonikus könyve, Isten kinyilatkoztatott Igéje. Szerzőit a szöveg megírásakor a Szent Szellem* ihlette, hogy Isten üzenetét és történelmi cselekedeteit helyesen, torzításmentesen jegyezzék le. Ezért a Szentírás a legfőbb tekintély, amely megismertet Isten személyével, céljaival és az Általa készített üdvösséggel. A Szentírás helyesen, a Szent Szellem világosságában értelmezve az egyéni és gyülekezeti élet tökéletes szabályozója, legfőbb tanácsadónk és az a végső mérce, amely alapján minden emberi tanítást, hagyományt és gyakorlatot megvizsgálhatunk. Az Ó- és Újszövetség elválaszthatatlan egységet képez. A Szentírás üzenetének középpontja az evangélium, Jézus Krisztus személye, tanítása és váltságműve, amely az Ószövetségben gyökerezik és jelentőségét az apostoli írások mutatják be. *Isten lényével és a vele való közösséggel kapcsolatban helyesebbnek tartjuk a „szellem”, „szellemi dolgok” (a ruach, pneuma szavak megfelelőjeként) kifejezéseket, az emberi személyiséghez jobban kapcsolódó „lélek”, „lelki dolgok” helyett. Ezért a Szentháromság harmadik személyét a megszokott Szentlélek helyett Szent Szellemnek nevezzük.
